Pizza

Pizza sütés a konyhámban...

na, ez is egy apró öröm :)

...

És még a tavasz is közelít!!

Terápiás céllal...

Ez nem egy süti sütős blog, ennek ellenére mostanában gyakran kerülnek fel sütemények az oldalra.

Az életünk nagy változások előtt áll, egyedül az a megnyugtató, hogy fiatalok vagyunk mindketten, így még könnyen vesszük az elénk gördülő akadályokat.

Én hiszek a sorsban, tudom, hogy ez az időszak azért van, mert lennie kell, hogy folytatódjon minden úgy, ahogy az meg van írva.

Boldogságos dolog nekem egy ideje a süti sütés, és fotózni is imádok, a kettőt ötvöztem ismét, így a hangulatomon segít ez a bejegyzés, mint már említettem...terápiás céllal.

Ismét egy könyv

Nagyon szeretek olvasni.

Ha a kezembe akad egy könyv a polcomról, mindig nagyot szippantok bele. Imádom az illatukat, akkor is ha új, akkor is, ha régi.

Most került a kezembe Mark Haddon: Valami baj van című regénye, amit néhány hónapja olvastam.

Jó időtöltés volt, de a megszerzésére is emlékszem.

Egy könyves blogon néztem ki magamnak és  gondoltam érdekes könyvnek tűnik, a címe alapján mindenképp. 

Bementem egy közeli nagy könyvesboltba, és kértem az eladótól, hogy segítsen. Elkezdte keresni a nyilvántartásban, de nem találta, ha jól emlékszem azt mondta, hogy pár éve már nincs meg ez a kötet náluk.

Szomorúan hazaballagtam, aztán otthon megvilágosodtam és megrendeltem a bolt weboldaláról.

Másnap ismét mehettem a boltba és az én segítségemmel ez a könyv (legalábbis az én egy darab példányom) ismét a könyvesboltban volt. Ráadásul olcsón is jutottam hozzá, valami aktuális akció miatt.

Büszkén tettem a táskámba a Valami baj van című könyvet, aki hozzám hasonlóan szereti a könyveket, tudja miről beszélek.

Itthon aztán bezsebeltem a ferde pillantásokat ismerőseimtől a könyv címére pillantva. :)

Ez az óra a házunk előző tulajdonosáé volt, a kamrában találtam. Sajnos már nem működik, de ez engem nem zavar, legalább nem kell a ketyegését hallgatni.
Imádom a régi dolgokat.

Vasárnapi kuglóf

Múlt vasárnap sütöttem ezt a kuglófot, elsőre próbáltam ki ezt a receptet, 

de ha ismét kuglófot akarok sütni, legközelebb máshogy készítem el.

 Először anyu szilvalekvárjával ettem, aztán már csak simán egy kis sós vajjal. 

Ma nem sütöttem semmit, ez a hétvége süti nélkül zárult...

Lajosmizsei szomszédomnak...

Majdnem egy éve lakunk már Lajosmizsén, és ma este megtudtam, hogy az utcánkban pár házzal odébb egy kedves, ismeretlen szomszédom ismeri és olvassa Huncutkacérnát...

Olyan jólesik az ilyen, ha ezt véletlenül most látja, üzenem neki,

bármikor szívesen látom egy csésze kávéra...

Olvas rajta kívül más is?!

Könyvajánló

Folyamatosan vadászom a könyves blogokat, hogy  mit érdemes elolvasni, milyen új könyvek jelentek meg mostanság.

Így akadtam erre a könyvre is, amit tegnap este sikerült beszereznem, és elalvás előtt el is kezdtem olvasni. 

Nagyon jól lehet vele haladni, egy pillanatra sem kalandozik el a gondolatom mellette.

Egy színésznő édesanya írta, akinek a második gyermeke, a fia, nemlátóként született. Erről szól a könyv, ez a téma valamiért felkeltette az érdeklődésemet.

Több régebbi könyvemet is előszedtem, hogy akkor amint ezt befejezem, a régebbieket folytatom...csak ne venné el ez ember idejét, ez a sok értelmetlen netezés... :)

Itt olvasok:

Első bejgli

Már alig vártam ezt a kis  karácsonyi  szabadságot, 

hogy végre süssek sütiket, mint minden rendes háziasszony.

 A sütisütésben nem csak maga a folyamat tetszett, 

ahogy a hozzávalókból kialakult a tészta,

 a munkálatoktól  kupis lett a  konyhapult, 

hanem a végeredmény...na, az valóban felemelő volt.

Annyira finomra sikeredett, hogy minden perc munkát megért.

A határidőnaplóm

 Az a fajta lány vagyok, aki mindig mindenhova jegyzetet készít, listát ír.

A táskám, zsebeim mindig kis jegyzetlapokkal  voltak tele és ezt megelégelvén

 néhány hete vettem egy határidőnaplót,

 hogy végre egy kis rendszert vigyek az életembe.

Napokig nézelődtem a papírboltokban, hogy a legjobban hozzám illőt válasszam,

 mert nagyon sokfélét lehet kapni. 

Természetesen a kedvenc színemre, a pirosra esett végül a választásom. :)

Szeretem használni, a naptáron kívül vettem bele jegyzetlapokat,

 amiket többféle kategóriába osztottam.

Külön oldalt nyitottam érdekes könyveknek, filmeknek, elvégzendő feladatoknak,

 de pl. a Csend című könyvem olvasása közben

 is a filofaxomba jegyzetelem a nagy okosságokat.

Bevásárló listát is ide írok, most a karácsonyi előkészületben 

is nagy hasznát vettem, már hetek óta jegyzeteltem, 

miket kell vennünk, és a bevásárláskor egyszerűen csak 

kipattintottam a gyűrűs mappájából a "Drága Karácsony" című jegyzetlapot. 
(Ez esetben a "drága " jelzőt nem pozitív értelemben értettem... :) )

Háziasszonyosodom :)

Sütni nem nagyon szoktam.

Mindig azt hittem az nekem nem megy.

Most már van nagy konyhám, új sütőm, 

az önbizalmam is kezd megjönni sütés terén.

És közben kiderült, hogy Macim szereti a sütit...

csak én nem sütöttem sütiket.

Szereztem egy finom mákos, mascarpone-s receptet, olyan tésztával, amiben liszt sincs, és láss csodát,

 nemhogy sikerült megcsinálnom, de isteni finom lett...

Nyitottam egy új receptfüzetet is, 

karácsonyra mindenfélét ki akarok próbálni.

Holnap kisebb mikulásos ünnepség lesz a munkahelyemen, én meg (mintha egy ügyes sütikészítő nő lennék) készítettem egy őzgerinces túrós adagot. Kíváncsi vagyok ízlik-e majd nekik :)

Ezek a pedig a mákos csoda pillanatképei:

A hallgatás ereje

Múlt héten egészen véletlenül, egy olyan oldalra bukkantam,

 ahol egy könyvet ajánlott valaki.

Egy pillanat alatt tudtam, 

hogy ezt nekem meg kell szereznem, hiszen rólam szól!

Susan Cain: Csend című könyvéről beszélek, aminek alcíme: 

A hallgatás ereje egy harsány világban.

Mindig is tudtam, hogy befelé forduló alkat vagyok 

(más szóval introvertált), de különösebben sosem foglalkoztam vele.

Annyit tudtam magamról, hogy nem vagyok nagy 

társasági ember és , hogy nagyon szeretek egyedül lenni,

 illetve magammal foglalkozni, olvasni, tűnődni.

De azon még sosem gondolkoztam, hogy ezzel nincs is igazán semmi baj, hisz ez egy személyiségtípus, ez a könyv pedig nagyban segít abban, hogy jobban elfogadjam magam, és büszkén vállaljam nem mindennapi énemet.

Végül csak egy gondolat az introvertált és extrovertált emberek különbségéről:

Az introvertált ember feltöltődik, ha egyedül van, az extrovertált ember elemei pedig lemerülnek, ha nem él elegendő mennyiségű társasági életet.

Nos, igen...nagy különbség.