Csipkebogyó az ablakban

Lassan haladok mindennel, de végre a három székből, 

amit épp felújítok, az egyik elkészült.
 Fehérre festettem az egészet, az ülő részét pedig barnára. 

Nincs is ehhez mit hozzáfűzni, még nem tudom hova kerül a házikónkban, talán majd a varrósarkomba...

Aztán van itt még pár pillanatkép a kerti csipkebogyóból,

 ami a mosogató mellett csinoskodott nekem pár hete,

 imádtam ránézni...apró örömök.

Ezeket a régi  bútorokat is én újítottam fel,

 vagyis lefestettem fehérre.

Így nézett ki festésem előtt:

Szívmelengető képek a falra

Egyik délután egy jó kis kávé után

 az a gondolatom támadt,

 hogy kedvenc képeimet a Pinterest-ről

 egyszerű gyűjtögetés helyett elő is hívathatnám. 

Így aztán nyitottam egy új mappát és mindenféle kedves képet szedegettem oda össze, amik majd kis otthonunk falait díszíthetik.

Még a múltkor vettünk pár fénykép tartót 

az Ikeában, egyszerű fehéreket.

Egy pár már a falra is felkerült, 

csodálatos a hangulatuk, és jó érzés, hogy egyediek, 

csak egy a gond, hogy még olyan sok kép van,
 amit szeretnék a falon látni...

(A fotóimon található képek forrása: Pinterest.)

Lassan haladok...

Ez a baba már nagyon régóta várja,

 hogy felöltözzön és hajat, arcot kapjon.

Ma egy kabátot varrtam neki, 

úgyhogy ha az arcát nem fotózom, már egész jól néz ki. :)

Használtam a hímző programot is a varrógépen...hogy ez milyen szépeket tud, már el is felejtettem.

Az arcát is megcsinálom, hogy végre 

kitehessem a konyhában egy polcra.

A könyv, amit karácsonyra kaptam Macitól,

 hogy a kisházban megjöjjön az ihlet...

Sárgabarack befőtt

Pár hete elkészítettem életem első sárgabarack befőttjét.

Azért is különleges, mert az udvari fáról van, egy nagyon öreg sárgabarack fáról, amit a család többi tagja kivágásra ítélt, de én úgy gondolom van még dolga az életben.

Gyerekkoromban rengetegszer voltam részese befőtt eltevésnek, anyukám minden nyáron több tucat üveggel töltötte meg az éléskamrát. Mindig én mostam ki az üvegeket, és segítettem barackot pucolni is. 

Most magamra maradtam, és csak 

telefonos segítséggel vett részt benne anyukám.

Pár év múlva remélem az enyém is olyan finom lesz, mint az övé...

Paprika az udvarból...

Munka és vacsorafőzés után vár rám a kert.

Sokszor nincs kedvem hozzá,

 sokszor nincs időm rá,

de olyan is van, hogy a hőség

 miatt nem haladok a kerti munkákkal.

Azonban nincs annál jobb érzés, mikor az ember a saját paprikáját, borsóját, uborkáját leszakíthatja a kertjéből.

 Mindnek nagyon finom az íze, és még szép is, úgyhogy megörökítettem.

A fotózáskor társam is volt, drága Mircibabánk.

Ezek megint csak az élet apró örömei...

Piros szépségek...

Milyen jó is egy hosszú munkanap után

 hazatérvén rózsát és szamócát kapni!

Nem elég, hogy finom és illatos, gyönyörű is...

A vacsorafőzés előtt fontosnak éreztem, 

hogy megörökítsem a pillanatot.

Ez pedig itt a saját kertünkből való...a legfinomabb.

Hóbortos örömök...

Az biztos, hogy nem mindenki lát abban szépséget, amiben én.

A lényeg, hogy nekem örömet okoz, ha

 láthatok kamillát és kivirágzott zsályát az udvaron, arról nem is beszélve, ha saját készítésű langallót ehetek a kertben.

Ha egy csokor virágot lefotózhatok egy kopott, régi padon.

 Az, hogy a háttérben a kiskonyha fala repedezik, csak növeli a kép szépségét...nekem.

Minden harmonikus.

 

Egy csésze kávé...

A mai napot csak a pihenésnek szenteltem.

Ma nem foglalkoztam a veteménnyel, nem húzgáltam gyomokat.

Csak rakott kelkáposztát főztem, 

átültettem néhány virágot, 

és csodálattal körbejártam a kibújó borsót, hagymát.

A nagy melegben csak a délutáni kávé erejéig

 húzódtunk ki a napernyő alá.

Csak én vagyok ilyen hóbortos,

 hogy szépnek látok egy csésze kávét a 

patchwork terítőn a szabadban?! :)

Reggeli a szabadban...

Napok óta gyönyörű idő van, amikor csak tehetjük, mindig az udvaron vacsorázunk.

Hétvégén még a reggelit és az ebédet is madárcsicsergés mellett fogyasztjuk.

A kenyér most sült ki, még meleg,

 a virág a kertből frissen szedve, 

mi kell még? :)