Lassan haladok...

Ez a baba már nagyon régóta várja,

 hogy felöltözzön és hajat, arcot kapjon.

Ma egy kabátot varrtam neki, 

úgyhogy ha az arcát nem fotózom, már egész jól néz ki. :)

Használtam a hímző programot is a varrógépen...hogy ez milyen szépeket tud, már el is felejtettem.

Az arcát is megcsinálom, hogy végre 

kitehessem a konyhában egy polcra.

A könyv, amit karácsonyra kaptam Macitól,

 hogy a kisházban megjöjjön az ihlet...

Sárgabarack befőtt

Pár hete elkészítettem életem első sárgabarack befőttjét.

Azért is különleges, mert az udvari fáról van, egy nagyon öreg sárgabarack fáról, amit a család többi tagja kivágásra ítélt, de én úgy gondolom van még dolga az életben.

Gyerekkoromban rengetegszer voltam részese befőtt eltevésnek, anyukám minden nyáron több tucat üveggel töltötte meg az éléskamrát. Mindig én mostam ki az üvegeket, és segítettem barackot pucolni is. 

Most magamra maradtam, és csak 

telefonos segítséggel vett részt benne anyukám.

Pár év múlva remélem az enyém is olyan finom lesz, mint az övé...

Paprika az udvarból...

Munka és vacsorafőzés után vár rám a kert.

Sokszor nincs kedvem hozzá,

 sokszor nincs időm rá,

de olyan is van, hogy a hőség

 miatt nem haladok a kerti munkákkal.

Azonban nincs annál jobb érzés, mikor az ember a saját paprikáját, borsóját, uborkáját leszakíthatja a kertjéből.

 Mindnek nagyon finom az íze, és még szép is, úgyhogy megörökítettem.

A fotózáskor társam is volt, drága Mircibabánk.

Ezek megint csak az élet apró örömei...

Piros szépségek...

Milyen jó is egy hosszú munkanap után

 hazatérvén rózsát és szamócát kapni!

Nem elég, hogy finom és illatos, gyönyörű is...

A vacsorafőzés előtt fontosnak éreztem, 

hogy megörökítsem a pillanatot.

Ez pedig itt a saját kertünkből való...a legfinomabb.

Hóbortos örömök...

Az biztos, hogy nem mindenki lát abban szépséget, amiben én.

A lényeg, hogy nekem örömet okoz, ha

 láthatok kamillát és kivirágzott zsályát az udvaron, arról nem is beszélve, ha saját készítésű langallót ehetek a kertben.

Ha egy csokor virágot lefotózhatok egy kopott, régi padon.

 Az, hogy a háttérben a kiskonyha fala repedezik, csak növeli a kép szépségét...nekem.

Minden harmonikus.

 

Egy csésze kávé...

A mai napot csak a pihenésnek szenteltem.

Ma nem foglalkoztam a veteménnyel, nem húzgáltam gyomokat.

Csak rakott kelkáposztát főztem, 

átültettem néhány virágot, 

és csodálattal körbejártam a kibújó borsót, hagymát.

A nagy melegben csak a délutáni kávé erejéig

 húzódtunk ki a napernyő alá.

Csak én vagyok ilyen hóbortos,

 hogy szépnek látok egy csésze kávét a 

patchwork terítőn a szabadban?! :)

Reggeli a szabadban...

Napok óta gyönyörű idő van, amikor csak tehetjük, mindig az udvaron vacsorázunk.

Hétvégén még a reggelit és az ebédet is madárcsicsergés mellett fogyasztjuk.

A kenyér most sült ki, még meleg,

 a virág a kertből frissen szedve, 

mi kell még? :)

Az apró örömök nem is aprók...

Ezen a hétvégén igazán kellemes idő volt, élveztünk minden egyes kint töltött percet. 

A fák gyönyörűek, minden virágba borult, a madarak szüntelenül csicseregtek.

Elkezdtük a kerti munkákat, még egy fehér metszőollót is kaptam:)

Amíg kert nélkül, a panellakásban éltünk, minden vágyam az volt, hogy új otthonunkban mindig legyen az asztalon 

vázában virág a kertből. 

Csodálatos érzés, hogy teljesült

 és gyönyörködhetek benne minden nap...

Egy jó háziasszony megmenti a régi bútort...

Jó dolog, ha egy régi ütött - kopott kis bútordarabban meglátjuk a lehetőséget. 

A néni, akitől megvettük a házat, itt hagyott nekünk egy kis szekrényt, amit még a férje készített.

Gondoltam lefestem, úgysem festettem még soha :)

Még folyamatban van a dolog, mert félúton tartok a felújításával, de nekem már most tetszik az új élete.

Most pedig vadászom a dolgokat, amiket még átfesthetnék...

Ez volt a kiindulópont:

Reggeli nyugalom...

Árad a nyugalom ezen a reggelen, de ehhez a kávé is kell :)